Iratkozzon fel hírlevelünkre

Csángó magyarok Moldovában - Csoma Gergely fotóművész kiállítása

2018-04-20 18:00       -       2018-04-20 22:00

csango 1

Csángó magyarok Moldovában

Válogatás Csoma Gergely fotóművész munkáiból

A kiállításmegnyitót követően csángó-magyar népzenei hagyományokra épülő zenei ízelítőt hallhatunk a Balkán Trafikon fellépő Somos együttestől.

Időpont: 2018. április 20. 18h

Helyszín: Balassi Intézet, Brüsszel 1000, Treurenberg10.

Csángók

A csángó a székelyektől különvált romániai magyar anyanyelvű, katolikus népcsoportok összefoglaló neve. Így hívják a moldvai magyarokat, a Csíkszékből a közeli Tatros folyó völgyébe költözött magyarokat (gyimesi csángók); a Brassó melletti Hétfaluban élő magyarságot, valamint a barcasági magyar falvak lakóit (hétfalusi csángók).

A román szóhasználatban a ceangău (’csángó’) népnevet a román nyelvű moldvai katolikusokra is alkalmazzák. A moldvai csángók Bákó (Bacău), Neamţ, Iaşi, Vrancea megyékben élnek. A magyarul beszélő moldvaiak száma ma 60 ezer körülire tehető, ami a moldvai katolikusoknak csak mintegy egy hatoda. 

Moldvai csángók

A moldvai magyarok első csoportjai többségükben Észak-Erdélyből, valószínűleg az Árpád-korban (13–14. sz.) vándoroltak ki a Keleti-Kárpátok és a Prut közötti területre. A következő századokban – amikor a moldvai fejedelemség a magyar királyság hűbérese volt – gyarapodott a számuk. Uralkodói szívesen fogadták a kézművességben, szőlőművelésben és udvari szolgálatokban jártas magyarországi nemeseket és jobbágyokat. A moldvai magyarok közt találtak menedéket a Dél-Magyarországról elmenekült magyar husziták is, akiknek papjai itt fejezték be bibliafordításukat (15. sz.). A középkori magyar királyság hanyatlásával a 16. században a moldvai magyarok társadalmi helyzete megrendült. Kiszorultak a városokból és sokat szenvedtek a török-tatár pusztításoktól. Soraikat a Rákóczi-szabadságharc és 1848–49 menekültjei, valamint a határőri szolgálat, a nehéz jobbágyszolgáltatások és a nincstelenség elől kivándorló székelyek állandóan gyarapították. A 17. században a pápa missziós területté nyilvánította a többségben görögkeleti ortodoxok által lakott Moldvát, ezért az oda rendelt lengyel és olasz papok fokozatosan elszoktatták a moldvai magyarokat az anyanyelv templombéli használatától. A 19. század második felében a tőkés-bojári Románia hivatalos rendelettel is megerősítette ezt a gyakorlatot. A moldvai magyarok anyanyelvi iskolái 1947–55 között működtek. Mindennek köszönhetően a moldvai magyarok igen archaikus nyelvjárást és népi kultúrát őriztek meg.

Ma legnagyobb csoportjuk a Keleti-Kárpátokban eredő, az Aranyos-Besztercébe futó kisebb folyók (Tatros, Uz, Szalonc, Ojtoz, Tázló) völgyeiben él. Népi kultúrájuk az elmúlt századok folytonos székely kivándorlása miatt erős székely hatást mutat (mintegy 40 falu); nevezetesebbek: Pusztina, Frumósza, Csügés, Tatros, Onest, Diószeg. Ezeket a szakirodalom általában „székelyes csángók”-nak nevezi. Archaikusabbak az Aranyos-Beszterce torkolatvidékén, a. Szeretterén vagy Bákó (Bacau) városa közelében lakók (kb. 30 falu), melyeket a kutatás „déli csángók”-ként tart számon. Közülük nevezetesebbek: Bogdánfalva, Trunk, Lészped, Forrófalva, Klézse, Gajcsána. Végül a legrégiesebb nyelvű és kultúrájú „északi csángók” a Moldva folyó Szeretbe ömlése táján, Románvásár városa közelében laknak (kb. 10–15 falu). Nevezetesebbek: Szabófalva, Pildeszt, Balusest. Itt ma már alig találunk magyarul beszélő lakókat.

Halász Péter így ír a moldvai csángók etnográfiai kutatásának jelentőségéről  a Rubikon folyóiratban: „A moldvai magyarok nem azt az irodalmi nyelvet beszélik, amit a Kárpát-medencén belüli magyarság. A városiasodással, iparosodással, civilizációs átalakulással járó fogalmakat jelentő szavainkat a moldvai magyarok nem ismerik, ehelyett főként román szavakat használnak. A magyarul beszélő csángók nyelve leginkább a nyelvújítás előtti, 18. századi magyar nyelvhez hasonlít. Okleveleink szólalnak meg tehát a moldvai csángók ajkán, régen elfeledett magyar szavak kelnek életre. Mivel különböző csoportjaik két-háromszáz, sőt ötszáz vagy annál is több esztendeje a Kárpátok által elszigetelve, idegen nyelvi, vallási, etnikai környezetben élnek, a magyar művelődéstörténet olyan kövületeivé, archaikus rétegeinek őrzőivé váltak, ami rendkívül értékessé teszi ezt a népcsoportunkat. Beszédük több évszázados szavakat és nyelvtani szerkezeteket őriz, népdalaik, balladáik, keserveseik népzenénk legrégebbi, általunk már szinte elfeledett változatait idézik. Hiedelemviláguk, népszokásaik, viseletük, gazdálkodásuk, építkezésük mind-mind azt az állapotot mutatja, ami az egész magyarságra jellemző volt két-három, vagy éppen öt-hat évszázada. A magyarság tegnapi, tegnapelőtti képével találkozhatunk, ha közöttük járunk”.

Regisztráció: ITT!

Hely : Balassi Intézet, Brüsszel 1000, Treurenberg10.
Válogatás Csoma Gergely fotóművész munkáiból. A kiállításmegnyitót követően csángó-magyar népzenei hagyományokra épülő zenei ízelítőt hallhatunk a Balkán Trafikon fellépő Somos együttestől.

Vissza

ESEMÉNYNAPTÁR


2018
16
április
H K Sz Cs P Szo V
26 27 28 29 30 31 1
2 3 4 5 6 7 8
9 10 11 12 13 14 15
16 17 18 19 20 21 22
23 24 25 26 27 28 29
30 1 2 3 4 5 6
Május
H K Sz Cs P Szo V
30 1 2 3 4 5 6
7 8 9 10 11 12 13
14 15 16 17 18 19 20
21 22 23 24 25 26 27
28 29 30 31 1 2 3

KIEMELT ESEMÉNYEK

Nincsenek események

ESEMÉNYEK

Nincsenek események

Hirdetések