A kiállítás, Cseke Szilárd olyan munkáit mutatja be, amelyekben más-más megfontolások alapján, de műveiben egységesen szerepet szán a véletlennek. Azaz nem véli úgy, hogy a róla levált festményei teljes mértékben képviseli őt magát, annak megfelelően, ahogyan uralni akarná a műveit. Más korszak és más művészfelfogás ez, mint ami az absztrakt expresszionizmus évtizedeiben bevett volt.

Cseke Szilárd – akinek munkásságában a radikális újrakezdés tűnik meghatározó mozzanatnak – az irányítható véletlen kérdését veti fel, amúgy akcióművészetként is érthető munkáin. Az ő képei tehát a szó szoros és átvitt értelmében lenyomatok. Vászonra hajított labdák nyomaiból összeálló képei, a befőttesgumik nyomai egy absztrakt felületen, mind a nézők zavarba ejtésére szolgálnak. A zavarba hozás nem új idea, legkésőbb Duchamp óta érvényes módszer. Csakhogy Cseke nem fogalmakkal, lefordítható, egyértelmű átváltozásokkal dolgozik, azaz nem olyan egyszerűen hatásos, amit csinál, mint a giccs apoteózisa vagy a halott élőlények bemutatásának pszeudo action gratuit-je, azaz Jeff Koonstól Damien Hirstig tartó módszertan. Cseke a saját, láthatatlanná lett képei lenyomatát állítja ki. A pillanatnak bizonyult, lezárult idő nyomában járva megállunk egy kép előtt, amelynek „eredetije” már rég nincs meg. Az a művészet ez, amely nem a fogalmakat használja a műalkotások kritikájára, hanem magukat a műveket. 

A véletlent meghívni alkotótársnak: olyan eljárás, amely szerénységre inti a látogatókat. A művészet nagy, de nem sérthetetlen. Állandósága, illékonysága egyaránt az egymásra torlódott politikai, szociológiai tényezőknek köszönhető. Nincs immanens esztétika és művészettörténet, egyetlen nagy elbeszélés, amelyben a művek és kritikusok, terek és idők közti párbeszéd magától értetődő lenne. Igazán tanulságos olyan műveket látni, pontosan felépített rendben, amelyek egyben intelmek. A modern művészet nagy diadala: Malevics fekete négyzetét fétisként, Mona Lisaként néző látogatók százezrei a MoMA-ban. A legcsodásabb, és komikusabb zarándoklat, ami persze a kiválasztottaknak jut. 

A véletlen kihasználásának eredménye azonban demokratikus és magas kultúra találkozásának ígéretes lehetősége. És ez a különbség a mai nap és az elkövetkező évek egyik legfontosabb esztétikai paradigmaváltásának tűnik. 

Részlet György Péter írásából
Konceptuális Galéria, Kockadobás, ÉLET ÉS IRODALOM MŰBÍRÁLAT - TÁRLAT - LXII. évfolyam, 47. szám, 2018. november 23

Kiállítás megnyitó: 2019. április 24.

Kiállítás: 2019. április 25. - június 30.
Helyszín: IFA Gallery
Rue Saint-Georges 24, 1050 Ixelles
Tel.: +32 485 71 98 51
Mail.:  Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
P.-Sz., 2-7pm
További információ

Cseke Szilárd, az 56. Velencei Biennále magyar kiállítójának munkáiból nyílik kiállítás a brüsszeli IFA Galériában. Cseke Szilárd a magyar kortárs művész világ elismert képviselője. Sokoldalú munkásságában szerepelnek mozgó szobrok, képes forgatókönyvek és konceptuális festmények. Mobil objektjei olyan minimál rendszerek, amelyek talált tárgyakból állnak össze. Ezek a tárgyak eredendően rendelkeznek már valamilyen jelentéssel, amelyet leginkább ipari jellegük, illetve mint a fogyasztói társadalom mindennapi eszközei, funkciójuk határoz meg. A kiállító térben ezek a tárgyak a mű építőelemeivé válnak, s mikor újra mozgásba jönnek egyben át is értelmeződnek – eredeti jelentésükből kifordulva olyan mechanizmusokra utalnak, amelyek a társadalom hátterében működve meghatározzák civilizációnkat. A művész interaktív installációi szabad értelmezést engednek a látogatóknak, és magyarázat helyett helyzeteket kínálnak.