Fotó Nyár a Brüsszeli Balassi Intézetben

Fátyol Viola, Ember Sári, Kudász Gábor Arion és Szalontai Ábel kiállítása
a Fotó Nyár keretében, a Balassi Intézet és a BOZAR közös szervezésében.

emer sari malbum n 30 small copy


'A tájak azonos nyelven beszélnek'

Ember Sári, Fátyol Viola, Kudász Gábor Arion, Szalontai Ábel
arion park15 copy
„A tájak azonos nyelven beszélnek"* című tárlat válogatás négy fiatal, illetve a középnemzedékhez tartozó alkotó: Ember Sári, Fátyol Viola, Kudász Gábor Arion és Szalontai Ábel munkáiból.
A tájkép műfaja az elmúlt időszak kortárs művészetében jelentős változáson ment keresztül, és ebben a fotográfia nagy szerepet játszott. Hosszú ideje nyilvánvaló, hogy a belső és a külső táj viszonyának megváltozása, a belső, imaginárius tájkép megjelenése a külső tájba vetítve fontos kérdése a kortárs művészetnek. Ezen külső-belső párbeszéd hagyományába illeszkednek az itt kiállított munkák is, tovább keresve az ember és a természet viszonyára utaló kérdésekre a válaszokat.

Ember Sári fotográfiái egy baráti társaság közös programjainak kép-naplójaként készültek és annak archívumaként működnek. A véletlen pillanatfelvételek és a gombig megrendezett fotográfiák együtt alkotják ezt a gyűjteményt. Ez a sokféleség lehet így szokatlan vagy különös, de e fotóarchívumban a valóság és fikció képkockáit mégis összefogja, A sorozatban sosem a kép ábrázoltjainak esetleg meghökkentő körülményei, viszonyai alapozzák és határozzák meg annak jelentését, hanem az a finom, érzékeny látásmód, ahogy Sári viszonyul a képkészítéshez, a helyzetekhez, a modellekhez és magához a természethez, a tájhoz.

Fátyol Viola fotósorozatán valóságos családjának tagjaival mindennapi vagy akár egyszeri történéseket, helyzeteket, illetve egymáshoz való viszonyokat fogalmaz újra.

fatyol hogolyos 20 30cm small copyÁltalános családi relációkat tesz személyessé úgy, hogy egyúttal azok univerzális érvényét is megmutatja. Vannak képek, ahol a szereplők családban betöltött helyzete, a másikhoz való viszonya sem kétséget kizáró, így a néző saját olvasata adja csak meg egyértelmű szerepét. Gyakran a gyermekkori emlékképekben megmaradt gesztusok, szituációk újrarendezésével éri el, hogy az ismerős is meglepetéseket okozhasson. A letisztult környezet, a táj, a minimális képi információ a kapcsolatokban, gesztusokban megjelenő érzelmek kiemelését szolgálja, újrafogalmazva és mássá (is) lényegítve az intim viszonyokat. Mindezek meghatározó háttereként pedig a természet és a táj jelenik meg szimbolikus tartalmakkal telítődve.

Kudász Gábor Arion a városban létező természeti tereket térképezi fel. Zöld terület című sorozata ezeknek a vizsgálatából és feldolgozásából áll. Éveken át dokumentálta a parkokat, ezeket a pozitív tartalmú, örömet, pihenést, a gyerekek számára játékot, kalandot jelentő helyeket, az erejétől megfosztott természet városivá szelídített megjelenéseit. Ezzel párhuzamosan pedig azokat a folyamatosan pusztuló közterületeket is, amelyek bizonyos esetekben a társadalomból kizártak számára jelentik az élettér egyetlen lehetőségét. Ezek az eltűnés előtti képek mutatják meg utoljára az enyészetnek átadott helyeket, ahol a beruházások, építkezések majdan kezdődnek.
szalontai
Szalontai Ábel tájképei a klasszikus fotográfia tiszta vonalát követve jutnak el a szinte meditációt idéző, csendes szemlélődést igénylő táj ábrázolásához. A tó szinte láthatatlan hullámzású horizontja, az erdők belső ragyogása és egy fenyő finom rezgésű lombja ..., mintha tájképei valójában hatalmas eget, erdőt, tavat megmutató csendéletek is lennének, a nyílt táj emberi tekintettel érintett részletei. Fotográfiáiban minden a nagy egész részévé válva mutatja meg belső csendjét és indít belső utazásra. Szalontai Ábel fotográfiáinál nemcsak a képek témája, tárgya, hanem megmutatásának finom módja is a kulcs a megfejthetetlenhez.

Írta: Csizek Gabriella, a kiállítás kurátora

 

Együttműködő partner: Mai Manó Ház - Magyar Fotográfusok Háza

 

További információ a Fotó Nyárról: itt!